Relaxáció

Szeretnék majd mesélni a relaxáció, meditáció fontosságáról, hatásáról is, de kezdeném azzal, hogy ha valaki még sosem csinált ilyet és abszolút nem az ellazulós fajtához tartozik, akkor hol kezdheti. Nem vagyok nagy szakértő a témában, biztos számos hatásosabb megoldás létezik. Én csak azt írom, ami nekem segített.

Tele van a YouTube relaxációs-meditációs zenékkel, de szerintem azok inkább zsibbasztóak. Hallgattam, feküdtem de valahogy csak zenei aláfestéssel kattogtam tovább az épp aktuális bajomon. Kell valami, ami a gondolataimat köti le, hiszen azok úgy tűnik, hogy nem nagyon akarnak kikapcsolni.

A lehulló levél

Válasszunk ki egy pontot a falon, majd képzeljünk rá egy falevelet. Minden egyes légzéskor képzeljük azt, hogy hullik a levél, szép lassan a talajra, így számoljunk vissza 20-tól 1-ig.

Tíz gyertya

Csukjuk be a szemünket és képzeljünk el 10 gyertyát, ami ég. Kilégzéskor lelki szemeinkkel lássuk, ahogy egy gyertya kialszik. Minden egyes légzéssel oltsunk el egy gyertyát.

Lépcsők

Képzeljük magunkat egy tízes lépcsősor tetejére. Minden lélegzetkor egy lépcsőfokkal lejjebb kerülünk, és egyre nyugodtabbak leszünk.

(forrás: http://blogs.psychcentral.com/weightless/2014/06/3-simple-visualizations-to-help-you-relax/)

Ha ezeknél is egyszerűbb gondolatterelésre van szükségem kutyafajtákat, gyümölcsféléket, zöldségféléket, virágfajtákat kezdek el felsorolni magamban. Mindegy, hogy mit, a lényeg, hogy sok legyen belőle, gondolkozni kelljen, hogy van-e még.

De ennél még hatásosabb az autogén relaxáció. A neten is rengeteg könyvet és segédanyagot lehet hozzá találni, de igazából nem árt egy pszichológussal elvégezni a „tanfolyamot”.

Elengedni a múltat

Évekig, hetekig, hónapokig tudtam rágódni bizonyos eseményeken, ebben még az a fránya, jó memóriám is segített. Sehogy nem tudtam megszabadulni a múltban történt sérelmeimtől, vigaszt kerestem, azt akartam, hogy kérjenek tőlem bocsánatot mindazok, akik bántottak, de be kellett látnom, hogy ez nem fog megtörténni. Valószínű nem is tudták, hogy mennyire a lelkembe gyalogoltak. Így egy nagyon rossz nap után felcsaptam az internetet, hátha tud segíteni megszabadulni a rágódásaimtól.

Találtam is egy rendkívül hasznos gyűjteményt:

1. Nagyon fontos pillanatban élni. Alapvetően minden gondolatot lehet végtelenségig rágni, ami a múlttal kapcsolatos (még akkor is ha csak egy múltheti eseményről van szó). A legfontosabb, hogy mindig észre kell venni valamit, ami épp a jelenben történik, ezzel eltereled a figyelmed a belső- múlttal kapcsolatos – gondolataidról.
2. Tarts kapcsolatot a világgal ami körülvesz: a magad köré épített burok segít a negatív gondolatokat a fejedben tartani. Ha kilépsz ebből a burokból, az erőidet a külvilágra összpontosítod, így máris kevesebb hely marad a múltadnak az életedben.

• Ehhez egy jó módszer, hogy legyél jobb hallgatóság. Úgy figyelj az emberekre, hogy közben ne járjon az eszed a gyötrő gondolataidon. 100%-ban legyél a beszélgetőpartnerrel.
• Az önkénteskedés szintén egy jó megoldás. A közösségbe kerülve máris van lehetőséged beszélgetni, a külvilággal foglalkozni.
• Koncentrálj a testedre.(nekem ez a legfontosabb, bejön egy emlék és máris a lábamat vizsgálom:) Hol ülsz? Hogyan ülsz?. Összpontosítsd a gondolataid a jelenre, a fizikai valóságra.
• Mond magadban, vagy hangosan: ez a jelen, én most itt vagyok – ismételgesd ha kell
• Menj ki! A környezetváltozás mindig jót tesz. Ennek leggyorsabb megoldása, ha kimész a levegőre. Vizsgáld meg a természetet, figyeld, ahogy a világ mocorog körülötted. A kis változások is elterelhetik a gondolataid: egy elrepülő madár, egy leesett falevél. (Magyarán: keress apró részleteket amiken fennakadhatsz, így nem az agyadból előbukkanó részelteket rágod)

3. Legyél kevésbé öntudatos! Például, ha beszélgetsz valakivel, ne az járjon a fejedben, hogy hogy nézhetsz ki, hogy láthat téged a másik, hanem vegyél részt a beszélgetésben!

• Ha már egyszer sikerült érezned a jelent, akkor add át magad ennek az érzésnek és jegyezd meg, hogy milyen!

Ez csak egy kiragadott részlet, ami nekem segített. Itt elolvashatod a teljes stratégiát: http://www.wikihow.com/Let-Go-of-Thoughts-and-Feelings

Csak pozitívan!

Mindig is pesszimista voltam. Nagy, bölcs mondásom, hogy jobb felkészülni a legrosszabbra, majd maximum kellemesen csalódni. Inkább kellemesen, mint kellemetlenül!

De hova vezet ez?

Borúlátáshoz, aggódáshoz, szorongáshoz, esetleg depresszióhoz. Na meg ahhoz, hogy képtelen legyek élvezni az életet, ne vegyem észre, hogy boldog vagyok.

Éppen ezért soha eddigi életemben nem is voltam boldog. Mindig csak utólag. Imádtam keseregni azon, hogy „két éve milyen jó volt az életem, bezzeg az már nincs, most meg nem is vagyok boldog”. No, de miért nem? Mert nem engedem meg magamnak. Szó szerint nem látom a fától az erdőt, mert megszoktam, hogy nekem sosem lehet jó az élet.

A pesszimizmuson kívül nálam még besegített a kritikusságom, “tökéletességmániám” is. Még mindig nem fogadom el túl könnyen, ha valami nem úgy van, ahogy elterveztem. Márpedig a belső forgatókönyvem nem mindig egyezik a világ által nyújtott lehetőségekkel, ez pedig eleve egyfajta belső konfliktust szül, rugalmasságot igényel, de hát saját forgatókönyvvel olyanom nincs…

A harmadik, egyben legfontosabb tényező, az, hogy imádok panaszkodni. Jó magyar szokás, de neveltetés kérdése is. Egy barátom hasonlóan panaszos lelkületű ember, mint én. Megtaláltam a közös nevezőnket: csak akkor foglalkoztak velünk gyerekkorunkban, ha panaszunk volt. Elsírtuk szépen a bánatunkat, kaptunk egy kis figyelmet, majd mindenki ment a saját dolgára. Mi meg újra egyedül maradtunk a kis világunkban. Ez automatikusan arra tanított, hogy panaszkodjunk, amennyit csak tudunk, mert csak úgy figyel ránk az emberiség.

(Meg különben is: ki szereti a dicsekedő embereket?)

Úgy érzem mára már nagy nehezen kikecmeregtem ebből a mélységből. Segített benne a pszichológusom, de egy ideje már csak magam koncentrálok a pozitív látásmódra.

Hogyan?

Nehezen. Egyrészt sokat segít, ha tudja magáról az ember, hogy hajlamos az indokolatlan borúlátásra. Másrészt érdemes minden helyzetben keresni valami pozitívat. Többnyire a legrosszabb szituációkban is találhatunk valami jót:

Kiraboltak? Legalább pont nem vettem fel a fizetésem. Legalább pont nem volt nálam annyi pénz. Legalább „csak” a pénztárcámat. Legalább nem volt velem a gyerek. Legalább nem késeltek meg!…

Nekem ez elsőre önámításnak tűnt, sőt, még mindig az. De így fejlődik ki a pozitív látásmód. Tehát (majdnem) minden helyzetben van jó és rossz. A boldogság attól is függ, hogy melyiket látjuk tisztábban.

Ám, ha a legmélyebb helyzetből szeretné valaki megmászni a pozitivitás létráját, a legegyszerűbb megoldás a pozitív negyedóra. Minden nap negyed órában csak jóra kell gondolni, vagy arról beszélni, hogy minek lehet örülni az adott napban. Semmi „de”, „meg”, „bárcsak”. Csak a pozitív dolgokra kell koncentrálni. És már írtam: mindig van ilyen, még ha csak apróság is, de kell lennie. És ezek az apróságok fognak egyre feljebb és feljebb juttatni.

Ki tudja, lehet pár év múlva már boldognak is nyilvánítom magam!